A Legio Brigetio nevű hagyományőrző csapat 10 éves fennállásuk tiszteletére határozta el, hogy végig megy a régi római úton, és azon felül, hogy tisztelegnek az ősök előtt, meg bizonyítanak maguknak is, legfőképp azért mennek, hogy felhívják a figyelmet történelmünk eme részére is. Elvégre két év múlva a világörökség részévé akarják tenni a Limes útvonalat.

A Komáromtól Dunaszegcsőig tartó magyarországi rész közel felénél fekszik városunk. Ide érkezett a lelkes csapat.

- Eddig 192 km-t tettünk meg, és közel ennyi van még vissza. - mondja Varró László „Centurio", a társaság vezetője. Korhű ruházatban akartuk végig tenni az utat, de sajnos a saruk, feltörték lábainkat. Végül úgy döntöttünk, az eredeti menetfelszerelést könnyítjük annyival, hogy mai cipőt viselünk. Így is, a ruházatunk 30-40 kilogramm. A légiósok, fegyvert, pajzsot viselnek, a vízhordók meg értelemszerűen vizet, élelmiszert. Tagjaink közt van 15 és 45 éves is, tanuló, segédmunkás és értelmiségi is. Egy cél lebeg a szemünk előtt, hogy a történelmünk e szép részét ne hagyjuk elfeledni.

- Úgy mondom, hogy a férjem ne hallja, de nagyon büszke vagyok rá - súgja felém, csillogó szemmel, az egyik légiós felesége, kinek feladata a csapat kisérése. Amit ma úgy mondanánk, logisztikai feladatok ellátása.

- Eddig, amerre jártunk mindenhol szívesen fogadtak. - veszi vissza a szót a „legio centurio". - Jól lemérhető, hogy az errefelé lakók sokkal jobban ismerik a történelmet, mint gondoltuk.  Nagy meglepetés volt számunkra, mikor Kulcs felé jártunk és megállt mellettünk egy autó.

- Tudjuk-e milyen úton járunk most?- kérdezte a gépkocsivezető. Mi mondtuk, hogy persze, hogy tudjuk. A 6-os úton. Erre a gépkocsivezető mondta, hogy valamikor itt volt a limes útvonal. Persze, mi nagyon jól tudtuk, minket inkább az lepett meg, hogy más is tudja rajtunk kívül.  Nagy meglepetés volt, hogy Dunaújvárosba érve már vártak, és a múzeum vezetője fogadott minket. Reméljük, elérjük célunk. Egy hét múlva Dunaszegcsőn leszünk, és ha csak pár ember gondolkodását sikerül megváltoztatni, ismereteit bővíteni, már megérte.

Zárásul, engedtessék meg, hogy e cikk írója is kinyilvánítsa hasonló véleményét. Ugyan sokat tudunk Dunaújváros múltjából. Intercisa, vagy Szent Pantaleon nevét mindenki ismeri, mégsem árt egy kis ismeret-felfrissítés. Tényleg nem árt, ha Campona név hallatán nem, csak a bevásárlóközpont, hanem Nagytétény római kori neve is, vagy Castellumról nem csak a vendéglátó egység, hanem a római helyőrség is eszünkbe jut. És ha valaki a szekszárdi Alisca Rádiót hallgatja, talán innentől kezdve nem csak a zenére figyel, hanem azt is megtanulja, hogy Szekszárdot hívták így Kétezer éve.

(l.z.)