Egy másik idődimenzióba helyezve a művészeket: a kalocsai születésű Schöffer Miklós az 1950-es évektől térdinamikus, kibernetikus, (elektronikus) fénydinamikus, kronodinamikus szobrokat készített Párizsban. Tanítványa, Dargay Lajos a hazai kinetikus-kibernetikus művészet legjelentősebb alkotója, Schöffer művészetének továbbfejlesztője. A nyolcvanas években a Shöffer gyűjtemény/Múzeum létrehozója, ma Kalocsán él. Ézsiás István, mint a geometrikus szobrászat képviselője, a hazai alkotótelepi mozgalom egyik szervezője néhány esztendeje azon fáradozik, hogy életre keltse a Dunaújváros szívében található szoborparkot, amely ősz óta Nicolas Schöffer nevét viseli. Íme, ismerkedjenek meg velük!

• A Schöffer Múzeum Kalocsán 1980-ban jött létre. Schöffer Miklós ugyanis 1912-ben itt született, majd fiatalon elment Párizsba, s a hetvenes évek végén Dargay Lajos, az egykori tanítvány és munkatárs hívta meg egy egri kiállításra, s a kalocsaiak is felfigyeltek városuk híres szülöttjére. A hetvenes évek végén a kalocsai városi galériában is volt egy kiállítása, s ezt követően döntöttek a városvezetők úgy, hogy megvásárolják a szülőházát, s múzeummá alakítják. 1982-ben állították fel a buszpályaudvar mellett a Chronos 8 című kibernetikus fénytornyát Dargay Lajos vezetésével – tudjuk meg Tamás Esztertől, a Schöffer Múzeum vezetőjétől.

Az egri kinetikus művészek csoportjának alapítója, Dargay Lajos az élet drámájának új megjelenítésére vállalkozik: a reál és a humán műveltségnek a művészetben megvalósuló egységét fejezi ki alkotásain keresztül. Nicolas Schöffer látta meg az új térproblémák után kutató szobrászban azt a tehetséges-gondolkodó alkotót, aki tanítvány lett 1972-ben Párizsban, s művészete továbbfejlesztőjévé vált. N. Mészáros Júlia művészettörténész írta róla:

- Művészetében a fény és mozgás, fény és tér, fény-mozgás és hang, valamint a mozgás-fény-tér közötti összefüggéseket kutatja. Szigorú szerkesztésű, tudományos alapokon nyugvó, racionális szerkezeteket alkot. Művei matematikai számításokon és asztrofizikai kutatáson alapuló ismeretek felhasználásával készült reliefek, kibernetikus szobrok és a fény mozgásával meghatározott, síkba vetített térelemző rajzok. Reliefjein kozmikus térhelyzeteket rekonstruál. Rajzai konkrét vizuális és esztétikai élményt nyújtó fény-képletek. Dargay művészete senkiéhez sem hasonlítható, egyedülálló Magyarországon.

Kalocsai műtermében korai figuratív szobrai, későbbi kinetikus alkotásai, s jelenlegi térhatású grafikái között meditálunk időről és térről, Párizsról, majd visszakanyarodunk Schöffer személyéhez és munkásságához, aki egy fantaszta volt és iszonyatosan kreatív, miként az egykori tanítvány, ma már mester fogalmazott.

Kalocsai utunk folytatásában Ézsiás Istvánt arról kérdeztem, hogyan kapcsolódik Schöfferhez? – Schöffert, mint jelentős európai mestert ismerem diákkorom óta. Tanítványa, Dargay, meghívott ide Kalocsára, s elhatároztam, hogy egy hommage-t, azaz emlékezést készítünk a születésnapjára. Schöffer mérnökből egy interdiszciplináris nagy alkotóvá vált, a szobrászatnak egy új dimenziót teremtett: a fény, a struktúra, a matematika, az elektronika és a mérnöki teljesítmény együttesét.

Arra a kérdésemre, hogy vajon a franciák, a párizsiak, a magyarok vagy a kalocsaiak értik/értékelik jobban Schöffert, a válasza: - A párizsiak, a franciák és a többi európai művész. Magáról Ézsiás így vall: - Szeretem az anyagot, a struktúrát és a megvalósítást, a reszelést, fúrást, faragást. A fénynek és a kibernetikus művészetnek csupán egy tisztelője vagyok. Gondolataim kifejezésének azt az útját járom, ami nem a figura felé visz. A tudomány és a művészetek között keresendő utakat képviselem.

Tamás Eszter nem régiben nyitotta meg Ézsiás István kiállítását Kalocsán: - Ézsiást, akárcsak Schöffert, művészi pályája kezdetén a festészet vonzotta. Igazi fordulat akkor következett be életútjában, amikor Amerigo Tot mellett Rómában eltöltött hónapokat követően a geometrikus plasztikák felé fordult, majd Csiky Tibor iskolájában tanultak után új művészi irányt szab önmaga számára. Ekkor válik a struktúraelvű, mértani absztrakt formavilág elkötelezettjévé. Napi munkálkodásában a neogeometrikus absztrakt művein komoly szerepet kapnak a színek. Formaépítéssel komponálja műveit, szigorú rend szervezi műalkotássá elképzeléseit. Ézsiás szakít a plasztikai konvenciók hagyományával úgy az anyagfelhasználás, mint a megmunkálási technikák tekintetében. Nála a véső, kalapács helyét hegesztő és forrasztó szerszámok, eszterga és csapok veszik át. Elveti a hagyományos szobrászat anyaghasználatát és megmunkálásmódját, technikáját, nem alkalmaz bronzot, nem farag követ, nem önt, nem mintáz, hanem konstruál: szerkeszt, épít, összeilleszt, összeszerel – geometrikus jellegű elemeket ipari eljárásokkal egymásba csapol, egymáshoz rögzít.

Szente Tünde