Ember sehol.Előbb csak ütögetem a gombot, ami tárcsáz, sípol, de nem szól bele senki. Majd megyek verem bódé ajtaját, hogy jöjjön ki a biztonsági őr. Körbejárom a házikót, sehol senki. Majd nézem a masinán, van valami 21 kezdetű szám, reszkető kézzel benyomom a gombot. Még jó, hogy van a kártyámon pénz, ha nem lenne... nesze neked vészhívás. Mondja, hogy operátor, mondom kártyám lenyelte a gép, látja, a 3-as kútnál állok Dunaújvárosban. Mondom, igen, ekkor kezdek bizakodni. De lehűt, még jobban. Azt mondja, várjak... majd visszaadja.
Mondom, mennyit? Mondja, nem tudja, nekik is úgy mondták a szervizesek. Mondom, mégis? 10 perc, egy óra, egész éjjel?
Azt mondja , fogalma sincs, de ő mást nem tud csinálni. Nem is ebben a városban van, meg különben is. Talán felhívja a szervizeseket, hátha tudják mennyit kell várni. Mondom, biztonsági őr? Annak lejárt a munkaideje. Csak 6-ig van.
Kétségbe estem. A könnyeim ráfagytak az arcomra... dühösen rugdalni kezdtem a gépet, mondom csak kihívja a rendőröket valaki, ha más nem a messzi távolban levő operátor...Legalább a rendőrautóban meleg lesz... A gép egy idő után nem bírta tovább az inzultust és kiköpte a kártyám...
Nem tankoltam, hazajöttem, be a kád forró vízbe, ittam csodaszereket, és vacogva elaludtam...
És nem akarok közlekedni, és nem akarok trükkös benzinkutat, és nem akarok telet. Fényképezze le valaki a havat, majd Hawaion nézegetem.