Cserna Gábor polgármester a megjelenteket köszöntve ünnepi beszédét az1956-os forradalom és szabadságharc emléke előtti tisztelgéssel kezdte, megismételve: amelyről sokáig beszélni sem volt szabad. Méltatva a magyar történelem e dicsőséges szakaszát kitért az elnyomó kormányokra, amelyek nagyot tévedtek, amikor nem adták meg azt a tiszteletet és elismerést, ami 1956 történelmet formáló hőseinek kijárt, majd így folytatta: „Nekünk magyaroknak örök igazodási pont az 56-os hősök és mártírok emléke. Egy tiszta, soha el nem homályosuló tükör, amelyben mindig láthatjuk a magyarság igazi arcát és igazi értékét”.

Szólt arról is, hogy 56 hősei olyan országot kívántak teremteni, ahol van remény és van jövő. Ahol felemelő érzés magyarnak lenni és természetes érzés büszkének lenni a hazára, a nemzetre. Egy szabad és erős országról álmodtak. 1956 emléke mutatta az irányt 1989-ben ahhoz, hogy hazaküldjük az idegen katonákat, szabadságot és demokráciát teremtsünk.

Napjainkra térve hasonlóképpen fogalmazott: 1956 emléke erőt ad ahhoz, hogy olyan országot építsünk, amelyre újra amelyben büszkék lehetünk arra, hogy hazánk szabad, és erős ország, amelyet tisztelnek.

Örökké tartó, soha nyugvópontra nem jutó vita, hogy mi is mozgatja valójában a történelmet? Mi áll a történelem fordulópontjainak hátterében? – kérdezte megjegyezve, hogy hibás minden olyan válasz, amely nem számol igazán az emberekkel, azok hitével és csalódásaival, örömével, bánatával, majd így folytatta: „Ötvenhat története nem érthető meg az ember, az egyéni sorsok, a személyes döntések nélkül. Az egyetemisták nélkül, akik követeléseiket pontokba szedték. Elsőként vonultak az utcára és estek az első sortüzek áldozatául. A fiatal asszonyok nélkül, akik ételt osztottak, majd maguk is fegyverrel szálltak szembe a túlerővel. A munkások nélkül, akik az igazság eszméjéért fogtak fegyvert. A pesti srácok nélkül, akik Molotov koktélt készítve álltak szemtől-szembe a tankokkal”

Megemlékezve november 4-éről azt emelte ki: ezen a napon nem a magyarok buktak el, az egész nyugati civilizáció szenvedett vereséget. Büszkék lehetünk arra, hogy a szabadság nevében megfutamítottuk a zsarnokságot és a megszállókat.

Méltatva a hősöket adó családokat, ötvenhat tanulságaként az összefogás erejéről szólt és arról, hogy sokan a reménytelennek tűnő helyzetekben sem adták fel és segítő kezet nyújtottak egymásnak ,felismerve az összefogás erejét. Ami napjaink tanulsága is. Ugyanez az összefogás érvényesült idén a tavaszi árvizek idején és ősszel, a vörös iszap károsultjainak a megsegítésekor. Majd helyi aktualitásra térve megjegyezte: Dunaújvárosban is ez történik a löszfal csúszása miatti védekezéskor. Ezt szolgálják a védekezés érdekében hozott és még meghozandó intézkedések.

Beszéde befejeztével Cserna Gábor polgármester adta át a 2010 évi Dunaújvárosért Díjat a közgyűlés döntése értelmében dr. Dlustus Péternek és dr. Szappanos Máriának.

Dr. Dlustus Péter érdemeinek méltatása így hangzott:

Dr.Dlustus Péter 1967-től, azaz 43 éve dolgozik a dunaújvárosi kórházban. Fog- és szájbetegségekből 1969-ben, szájsebészetből 1986-ban tett szakvizsgát.

1991-től 1998-ig a szájsebészeti munkaköre mellett a Szent Pantaleon Kórház orvos-igazgatójaként dolgozott. Kinevezését követően 1995-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem egészségügyi menedzseri oklevelet, majd 1996-ban az ELTE szervezésében jogi szakokleveles orvosi végzettséget szerzett.

A rendszerváltozás időszaka nem várt nehézségekkel járt az egészségügyben. A teljesítmény-finanszírozási rendszer bevezetése és a struktúra átalakítás új feltételeket diktált, és Dr. Dlustus Péter vezetői munkájának is köszönhető, hogy a dunaújvárosi kórház átvészelte ezt a szokatlanul nehéz időszakot. Orvos-igazgatói munkássága során Dunaújváros egészségügyének fejlesztéséhez, az intézmény működésének korszerű átalakításához nagymértékben hozzájárult.

Dlustus főorvos kiváló szakmai tekintélye alapján közel tizenegy éve megbízást kapott a megyei tisztifőorvostól a fog- és szájbetegségek megyei szakfelügyelő főorvosi feladatok ellátására, mely tisztet azóta is betölti.

Munkájára a rendkívüli körültekintés, alaposság, magas szintű hozzáértés, nagyfokú munkabírás jellemző. Tudományos tevékenysége során számos hazai és külföldi kongresszuson vett részt és tartott előadást. Betegei szeretik, ragaszkodnak hozzá. Kollégái tisztelik, sokat tanulhatnak tőle.

A Szent Pantaleon Kórház érdekében kifejtett vezetői tevékenysége, a város lakosságának szolgálatában végzett 41 éves magas szintű szakmai munkája és az intézményhez való hűsége alapján a „Dunaújvárosért Díj”-at veheti át.

Dr. Szappanos Mária érdemeinek méltatása így hangzott:

Dr. Szappanos Mária 1974-ben végezte el a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogorvos tudományi karát. A dunaújvárosi Kórház Rendelőintézetében, mint fogorvos 1974. augusztus 4-én kezdte meg szakmai munkáját. A szakvizsgához szükséges elméleti és gyakorlati előírások teljesítése után 1976-ban sikeres szakvizsgát tett „Fog és szájbetegségek”ismeretéből. Ezt követően körzeti fogszakorvosként dolgozott a kórházban 1996 júniusáig. Ezt követően vállalkozási formában végzi munkáját.

Szakmai munkáját úgy a betegek, mint a munkatársak elismerik és megbecsülik. A betegekhez való viszonyában meghatározó szerepe van a megértő empátiás bánásmódjának. Munkája során aktív társadalmi munkát vállalt a magyar Orvosi Kamarában, melynek megalakulása óta tagja. Jelenleg a Fejér megyei szervezet Fogorvosi tagozatának tagja.

A hivatásszerűen, példamutatással, lelkiismeretesen végzett munkája elismeréseként Dunaújváros Megyei Jogú Város Közgyűlése a „Dunaújvárosért Díj”-at adományozza Dr. Szappanos Máriának.

A "Dunaújvárosért Díj" atadását követően a díjazottak tiszteletére Gombos István humán alpolgármester mondott pohárköszöntőt.

A kopjafánál koszorúzás és a Jobbik ünnepi megemlékezéséről készült fotók ITT láthatók.